Rendkívül határozott fellépés, magabiztosság. Honnan ez a lendület, erő?

- A családom elmondása szerint 6 éves koromban közöltem otthon, hogy én bizony ügyvéd leszek, annak elenére, hogy a családunk tipikus pedagógus-család, és ügyvédeket, tárgyalásokat csupán a tévében láttam. Mivel kicsi koromtól kezdve ez a cél lebegett előttem, így az iskolai tanulmányaimat, hobbimat is ehhez igazítottam: humán tantárgyakban erős hatosztályos gimnáziumba jártam, angolból és németből is középfokú nyelvvizsgát tettem már a gimnáziumi éveimben, újságot szerkesztettem és verseket írtam, tudományos diákköri előadásokat tartottam, szavaltam, színjátszó-körbe jártam. Példaképem édesanyám volt, aki gimnáziumi tanárként kezdte, ma már azonban polgármester és országgyűlési képviselő, így volt otthon is mintám arra, hogy az örökös küzdelmet és kitartást magamba szívjam. Felvételt nyernem az ELTE jogi karára, melynek elvégzése alatt, 5 éven keresztül végig keményen dolgoztam joggyakornokként két ügyvédi irodának. A diploma után az ügyvédjelölti időszakban is keményen, napi 12-14 órát dolgoztam annak érdekében, hogy minél több tudást és tapasztalatot magamba szívjak, és az ügyvédi szakvizsgák után azonnal megalapítottam saját ügyvédi irodámat. Elmondhatom tehát, hogy a kitartás, harc, lendület és karrier-vágy kicsi koromtól kezdve bennem van, mely egy percig sem hagy el, bármilyen ügyről vagy feladatról is legyen szó.

A határozott fellépés, a mindíg pontos, lényegretörő előadásmód azok számára is megvilágítja a tényeket, akik más területen dolgoznak. Ez tanult, vagy öröklött tulajdonság?

-Mint fent említettem, fiatal korom óta tudatosan képeztem magam, nem csupán az iskolában, de az iskolán kívül is, így szavalóversenyekre jártam, színdarabokban játszottam, énekeltem, szépkiejtési és nyelvtan-versenyekre jelentkeztem, szerencsére több jól hangó országos és megyei versenyeredményem van. Emellett szabadidőmben olvasással fejlesztettem tudásomat, a mai napig hetente 1-2 könyv "elfogy" nálam. A családomtól is sok olyan tulajdonságot örököltem, melyet a mindennapi életben és a munkámban is hasznosítani tudok, és Salgótarján, ahol felnőttem, sok útravalót adott nekem. Édesapámtól a világ megismerésének vágyát, aki nagy túrázóként rengeteg helyen járt, és vitt magával engem is, így elmondhatom, hogy Európában és Magyarországon lassan nincs olyan kicsi zug, ahol ne jártam volna. Ezzel együtt járt az emberek, kultúrák, vallások megismerésének vágya, elmondhatom, hogy édesapámtól sokat tanultam a kitartás (egész napos kemény gyalog- és bicikli-túrák miatt) és a világ megismerésének igénye és szükségessége terén. Édesanyám retorikai képességeinek nincs határa, mind iskola-igazgatóként, mind polgármesterként, mind parlamenti képviselőként lenyűgözött és a mai napig lenyűgöz gazdag kifejezésmódjával, igazi bölcsészként a beszédeibe elvegyített irodalmi, vallási és politikai utalásaival, határozott fellépésével. Remélem, ezeket a tulajdonságok legalább egy százalékban örököltem tőle, tőlük.

Apropó, család. MIlyen indíttatást hozott otthonról, milyen családban nőtt fel, szülők, testvérek, rokonság, barátok?

-Igazi értelmiségi családban nőttem fel, szüleim mindketten többdiplomás tanárok, anyukám a két bölcsészdiplomája után 40 éves fejjel még a jogi egyetemet is elvégezte levelezőn, édesapám is folyamatosan képezte magát, a nagymamám, a nagynéném, a nagybátyám mind tanárok, így igazából pedagógusok között nőttem fel, keresztény konzervatív elvek között, miközben nagyszüleim belémtáplálták azt is, hogy a nemesi származás milyen kötezetettségekkel jár, amellett szüleim megtanították, hogy a tudásért folyamatosan küzdeni kell, és a tudásnak - műveltségnem mekkora hatalma van saját magunk felett, de az életben is. A húgommal a mai napig egy fajta véd- és dacszövetségben vagyunk annak elenére, hogy 120 km választ el minket, és elmondhatom, hogy a családunk génjeinek ő egy másik változatát örökölte: amellett, hogy érettségi előtt álló kitűnő tanuló, még sikeres zenész is. A barátaim egy része még a salgótarjáni időből, az iskolai évekből maradt, nagyobb része azonban az elmúlt 11 év "termése", amióta a fővárosban élek. Elmondhatom, hogy minden barátomtól a mai napig rengeteget tanulok, és támogatnak mindenben, amibe belekezdek.

Családalapítás, munka, milyen tervei vannak?

- A szó szerinti családalapítás még a jövő zenéje, de mondhatom azt, hogy az 5 éves tervben szerepel, a párommal egyelőre még igyekszünk a munkánkban, a szakmánkban minél többet elérni, hogy születendő gyermekeinknek minél több lehetőséget tudjunk biztosítani. Az a típusú ügyvéd vagyok, aki hisz abban, hogy a családot és a munkát össze lehet hangolni, és mindkettőben lehet a legjobbnak lenni, csupán időzítésen, lemondáson, és a segítség elfogadásának képességén múlik.

Ön szerint mik a jövő legfontosabb teendői?

-Szeretném, ha ebből a gazdasági válságnak nevezett hisztériából végre az ország kiverekedné magát, és az emberek elhinnék, hogy ha nem adják fel, és nem dőlnek hátra azzal, hogy úgysem lesz ennél jobb, hanem a korábbinál még többet dolgoznak és még mélyebben hisznek, akkor munkahelyeket lehet megmenteni, akkor lakásokat lehet újra építeni, akkor mindenki végre dolgozhat és élhet úgy, ahogy elképzelte. Viszont meggyőződésem, hogy ehhez nem csak a gazdaságot, az oktatást és az egészségügyet kell talpra állítani, hanem a magyar emberek gondolkodásmódját kell megváltoztatni, és szelíd erőszakkal, de kihúzni őket ebből az "úgysem lesz jobb" világképből. Hogy ebben ki segít, lényegtelen, lehet az egy szerető családtag, egy munkatárs vagy főnök, egy vallási vezető vagy az éppen hatalmon lévő kormány, tulajdonképpen mindegy, csak az eredmény számít. Én most ezt látom a jövő első számú feladatának.

HT